Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. fejezet: A népes Sabaku no- család

Sok hónap várakozás után íme: a negyedik fejezet, amelyben Ana és a "családja" történetét mutatom be. Hope you like it! ;)

*Ana*

Nos, hol is kezdjem. Hát, engem már úgy ismertek, hát akkor bemutatom az új családomat. Egész kellemesek ahhoz képest, mint amire számítottam, na de kezdjük is el. Apa, aki a Kaze nevű cég tulajdonosa, és sztem egész nap csak a gép előtt ül. Anya, Karura, aki otthon van, és vigyáz a házra. Ő nagyon kedves, és mindig mindenhol ott van. Aztán, Temari, aki minden bizonnyal leérettségizik, aztán orvos lesz belőle. Kankuro, akinek fogalma sincs arról, hogy mihez fog kezdeni az életével, de megfordult a fejében a bábszínházas, a vándorszínész és a bolhacirkuszos bácsi is, mint foglalkozás. Aztán, Gaara, aki egy külön történet. Deszkás, de régebben mindig leléptek a haverjával járni az országot. Amúgy jófej, csak ilyen... kicsit olyan, mint Rai, ilyen mindenhol ott van. Aztán... hát, hogy is mondjam. A kapcsolatok folyamatosan változnak: Temari inkább apával van jóba, de bizonyos esetekben kifejezetten anya pártját fogja. Kankuro inkább anyás, de csak azért, mert anya elnézőbb. Gaara meg "tartózkodik". Szerintem mindketten jófejek, én nem tudok választani közülük. 

Nos, az iskoláink.... Temari most fog érettségizni, Kankuro gimis, mi meg Gaaráva bejutottunk a tokyo-i Konoha nevezetű egyetemre. Nagyon pro kis hely, kolesszal, egy osztály tíz főből áll. A felvételi, hát az nem volt semmi. Nos, én nem tudom, hogy hogyan írtam meg, de bejutottam, Gaara meg saját bevallása szerint végig puskázta az egészet. Így hát megkaptuk az e-mailt, hogy nagy szeretettel várnak bennünket. Mindketten "elfogadtuk": én körbeugráltam mindenkit, Gaara meg... asszem lelépett valahová. Tehát sajátos módon kifejezve örömünket, eljött a vacsoraidő. És bármily szomorú is, ez az utolsó vacsorám, mert kezdődik a tanév, holnap reggel költözünk... 

Anya főzött, mégpedig a világ legfinomabb kajáját: RAMENT! Mondjuk, az egész napja ráment (xdd) a tészta cuccosra, de hm... fincsi! 

- Szóval, akkor... reggel odamegyünk. Beviszitek a csomagokat. Ketten fogtok egy szobában lakni, lesz minden szobához fürdőszoba és konyha. Nos... - beszélt apa, miközben Temari megpróbálta saját adagját átpakolni Gaara tányérjára. Ja, ő most éppen fogyózik, mert kicsi rá a bikinije. Temariról vam szó. Szóval, apa beszélt, és anya átvette a szót: 

- Tsunade-sama nagyon kedves, és szerintem nagyon jól meglesztek, legalábbis remélem. Az ő lánya és fia is osztálytársaitok lesznek! - mesélte izgatottan. Két elitgyerek? Remélem, jófejek lesznek... - Ja, és Shikamarut is felvették, találkoztunk a szüleivel - folytatta anya.

- Igen, Fugaku és Mikoto is ott voltak, mindkét fiukat felvették, sőt, még a lányukat is - elmélkedett tovább apa. Aztán anyának megint eszébe jutott valami:

- És meg mernék esküdni arra, hogy Hyuuga Hiashit is láttam - apa felkapta a fejét.

- Hiashit? Felvették Hinatát? - Gaara itt kezdett el zöldülni.

- Mondjátok, hogy a csaj nem lesz ott - kérlelte őket. 

- Nem, Hinata valahová vidékre került, azt hiszem, hogy a másik lányát... hogy is hívják, valami H-betűs... Hikari talán? Nem... - gondolkodott anya, majd miután rájött, hogy nem fog eszébe jutni, inkább folytatta. Nekem valamiért automatikusan Hegi jutott eszembe, de arra sincs esély, hogy egyáltalán a keleti félgömbön van, nem hogy egy suliba kerüljünk... - Hú, most akkor tudjátok hogy hogy lesz, nem? - kérdezte, és valamiért éreztem, hogy nekem kell válaszolnom:

- Hát, most még két év érettségiig, aztán öt év szakosodás. Ott, helyben. Azt hiszem, ennyi -mondtam, és megint szedtem ebből a fincsi és végre egyszer az életben nem csípős ramenből. Nos, úgy gondolom, hogy csak nem lesz olyan rossz ez a pár év. Bár nem a lányokkal, azért... mindegy, kibírjuk valahogy, aztán meg, ha nagyon nem kapok munkát, még mindig elmehetek eladónőnek.  A vacsorát hamar befejeztük, úgyhogy a szobámba mentem. Elkezdtem összepakolni a cuccokat, és arra jutottam, hogy kb az összes ruhámat el kell vinnem, ami az őszi szünetig kitart. Így hát nagy nehezen, de megpakoltam egy bazinagy bőröndöt. Mikor végeztem, úgy döntöttem, hogy itt az ideje nyugovóra térni, ám amint lekapcsoltam a lámpát, inkább mégse akartam aludni. 

  Elkezdtem tehát gondolkodni azon, hogy mi lesz. Mit akarok csinálni? Menkej valami művészetire? A művészeket megbecsülik, híresek és gazdagok lesznek, nem? Ez úgy tűnik, jó ötlet. Szerintem van tehetségem a rajzhoz, meg aztán szeretem is csinálni. 

Aztán... ott van például az irodalom. Írhatnék egy könyvet! Egy könyvet a művészetről, hogy kombináljuk a kettőt. Heh, ez akkor így most kombó volt. 

Vagy legyen inkább föci, amit szeretek, csak tök uncsi néha? 

Ááááá, nem tudom eldönteni!

Avégén tuti, hogy jól döntök majd, és addig még van két tanév. Gondolom, tanárfüggö is azért.... egy kicsit nagyon. Remélem, szerencsénk lesz, de műr tényleg aludnom kell, holnap suli, basszus!

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá, el sem hiszem, hogy elkészültem vele! Am fél óra volt.... nos, a következőben induláskodosás van a suliba! Bizony, bécsöngetnek, és akkor úgy ott... nos, hamarosan jelentkezem, Csokoládé!