Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3. fejezet: Az osakai Hyuugák

 Sooo hello everybody yeeeah! Khm, itt vagyok a vadiúj fejezettel, amiben megismerkedhetünk Hegi új életével. A történet ott kezdődik, hogy a lány reggel felébred a haaaaatalmas házban, majd szembetalálja magát egy Neji-vel, meg egy Hinatával, meg egy Matsurival, na meg egy srácot is hajkurászhat Osakában. Természetesen Hegi szemszög, és itt kezdem felvenni a koli feelinget, ami elengedhetetlen a folytatáshoz! Jó szórakozást, most már lesznek poénok is!

~ Hegi ~

Basszus… mi ez… az idegtépő hangzavar? Valami zene… akar lenni, csak éppen zaj sikeredett. Tök jó. Na, a hajamtól megint nem látok semmit, így kisöpröm arcomból. Felnyomom magam az ágyban, és beazonosítom a zaj forrását, ami minden bizonnyal az a telefon az asztalon. Nem akar elhallgatni. Mit tegyek? Felugrom, és megérintem, persze, hogy érintőképernyős. Valahogy nem jövök rá, hogyan kéne kinyitni, tehát marad mindenkori megoldás: akkut ki! Everytime we touch… hallgat el végre a nyekergés. Óvatosan visszahelyezem az akkut, bekapcsol, és PIN – kódot kér. Jó, mi lehet az? Nyilván addig került ide, amíg nem voltam ébren, és valószínűleg nekem szánták. Következtetés: nyilvánvalóan fel tudom törni a kódot. Megpróbálkozok egy viszonylag egyszerűvel, legyen a 1321. Nyitja. Üdvözlő üzenet: Honnan ismered a Fibonacci sorozatot? Uh, valami matek-faktossal van dolgom ezek szerint. Egyébként ez az egyik leggyakoribb kód, tudom, mert kézre esik. Én is valószínűleg ezt használnám, de nem használom. Tehát, a telefon elhallgattatása után végignézek a szobán. A falak barackszínűek, és van egy erkély. Aztán még két ablak. Két ajtó is van… kinyitom az egyiket, és egy fürdőszobába jutok. Magyarul külön fürdőm van. Hm… Ha már úgyis itt vagyok, lefürdök, és hajat is mosok, viszont nem vasalom ki, egy: nem tudom, hogy hol van a hajvasaló, kettő: most minek? Tehát, mivel reggel van, felébredtem, feltörtem a saját telefonom, és meg is fürödtem, a legjobb, ha leírom, milyen a szobám. Van egy hatalmas fehér franciaágy, és egy hatalmas türkös szekrény. Odalépek hozzá, és felveszek egy ujjatlant, meg egy szoknyát… és cipőt is találok, az pedig rózsaszín, pántos, kicsit magas, de tűrhető… Így felveszem, és készen is állok, hogy lemenjek vadiúj testvéreim körébe, akiket meg is találok a kanapén, a tv előtt. Éppen valami valóság show-t néznek, és Neji leveszi szemüvegét. Egyébként ingben és halászgatyában van… Hinata meg egy kivágott ujjatlanban, és egy mini farmerben, meg tűsarkúban. Levágódom mellé.
-       ’Reggelt! – köszönök, és Neji választékos szóhasználatának lehetek fültanúja. Milyen felemelő… Ch…
-       Hegi… végre. Már reggelt 9 óra van. – tájékoztat, mintha legalábbis nem lenne órám. Ami nincs is, de ez most mellékes.
-       Sejtem. – válaszolom szűkszavúan.
-       Sikerült kinyitnod. – mondja, én meg felnézek. Miről beszél? – A telefont. Feltörted. Gratulálok. – hát rendben.
-       Kösz… - mondjuk az érdekelne, hogy honnan a fészkes fenéből tudja, hogy feltörtem… remélem nem kukkolt, vagy valami hasonló… (szerző megjegyzése: Byakugan! :D)  De szinte azonnal folytatja a gondolatát:
-       Összeköttetésben állnak, így azonnal értesülök, ha valami történik vele. – tisztázza le. Mi ez, hírügynökség? Szerencsémre, vagy inkább balszerencsémre , Hinata nem örül annak, hogy kit szavaztak ki…
-       Ezt nem hiszem el! Hiszen bent kellett volna maradnia, nem annak a kis ribancnak! – cirkuszol. Kicsit meglepődök, hogy mik vannak. Egy 14 éves lány tűsarkúban van, és azért pattog, mert nem a kedvence maradt bent egy valóság show-ban. Csak megforgatom a szemem, és a konyhába megyek, ami nem messze van a nappalitól. Ehető dolgot keresek, de csak csokit és chipset találok, így hát marad ez a menü. Hallgatom Neji és Hinata veszekedését,  és azt veszem észre, hogy megettem egy csomag chipset. Na ne. Olyan leszek, mint az a reklám? Hogy a srác folyton csak chipset eszik és a végén háromszor akkora lesz, mint eredetileg? (Szerző megjegyzése: Choji) Ebben a pillanatban azonban egy csaj beviharzik: balerinacipő, és farmer, meg egy nagyon kivágott ujjatlan van rajta. Rövidebb, barna haja van, és sötét szeme. Olyan semmi extra. Beviharzik a nappaliba, és Hinatára  veti magát.
-       Hina, juj, most láttam! Most láttam! Most láttam, és hallottam, hogy bemegy a város központjába! – sikongat a lány. Mégis kit látott ez, hogy ennyire örül, a kedvenc fő gonoszát, vagy kit? Én is közelebb megyek, és Hinata olyan ’ szexi vagyok, és érdekel, miről beszélsz, de nem vágom’ fejjel kérdezi meg:
-       Kit láttál, Matsuri? – ja, hogy ez a lány neve. Aha. Matsuri. Csillogó szemekkel rebeg valamit, de olyan halkan, hogy nem lehet hallani, így hárman kérdezzük meg egyszerre:
-       Kit? – Matsuri összeszedi a bátorságát, és kinyögi:
-       Gaara-sama! Itt van, Osaka-ban!  - és Hinatával egyszerre kezdenek sikítani, és ugrálni. Akkor ezek örülnek valaminek… Remek.
-       És az ki? – tudom, hogy ünneprontó vagyok, de ezt muszáj megkérdeznem. Hinata felkap a dohányzóasztalról egy újságot, és odatolja a képembe. Mikor végre kitisztul a kép, látom, hogy valami srác van a képen. Nem rossz, de nem valami ’ hú de nagy szám’ szerintem. – Aha. És ez mit tud? – érdeklődöm. A Matsuri nevű csaj erre kézen fog és leültet. Ezután meghallgatom a ’ Gaara - sen…pai’ című előadást:
-       Deszkás, és elképesztően menő, és… - na itt aludtam el. Nem tudta megérteni a csaj, hogy nem, bazd meg, nem érdekel, ő csak mondta. 10kor befejezte. Hála az égnek…
-       Aha. És akkor ő most Osaka központjában van? – kezd megfogalmazódni a fejemben egy terv. A csajokkal elmegyünk, majd lepasszolom őket, én pedig fogom vadi új bankkártyámat, és vásárolok valamit, ha már úgyis ott vagyunk, a sétáló utcában. A két lány bólogat. – Hát akkor nézzük meg! Kérjünk autogramot, meg fotózkodjunk, meg hasonlók! New Yorkban ez a szokás… - mondom ki a varázsszót. Ez mindig beválik. Ha azt mondom, hogy New York-ban az emberek a földről esznek, ezek is elkezdenek... szóval ez a megoldás. Sikongatások és hasonló fülnek ártalmas  szituációk után végre elindulunk. Egy laza limuzinnal bemegyünk a belvárosba, aztán a sétálóutcán sétálunk, és a két lány folyamatosan kémlel. Komolyan… Amúgy időközben megismerkedtem Matsurival is. Magyarul tudja a nevem.
-        Hú, az ott nem ő? – kérdi a csaj, elmutatva valamerre a tömegben. Hinata, mivel magasabb, jobban lát, majd sikoltozva elrohan, én meg elsurranok a legközelebbi boltba. Éppen kiválasztok magamnak egy tökéletes cipőt, ami kényelmes, és nagyon jól néz ki, amikor…
-       Aj, ez olyan kellemetlen… - hallom meg egy fiú hangját. Sötét haja és sötét szeme van, de a lényeg az, hogy aki mellette áll, az bizony nem más, mint az ünnepelt deszkák királya… jó, erre nem számítottam. Hát nem néz ki rosszul azért…
-       Basszus… Nem jövünk Osakába, és kész, Shikamaru. – jelenti ki. Hú, de határozott. Odaállok a kasszához, és fizetek. Nem tudom, mennyi pénz van a kártyán, de sok… és PIN - kódot kér. Jó, biztos, hogy a Fibonacci sorozatból lesz, de hogy melyik… na, akkor nézzünk azt, hogy  2134. Elfogadja. Pro vagyok, vagy pro vagyok? Pro vagyok, vonom le a következtetést, és elhagyom a boltot. Az utcán az ideges Hinatával találkozom.
-       Hát te meg merre jártál? – kérdi Hinata, mire felmutatom a szatyrot.
-       Megtetszett a cipő. – válaszolom, mire vállat von, nála ez mindennapos. Elindulok velük a másik irányba, és közben kérdezgetem őket: - Na, és milyen volt? – Matsuri kezd beszélni:
-       Juj, odamentünk, és leszólítottam, és megkérdezte, hogy mit szeretnék… - áradozik a lány.
-       Milyen figyelmes… - vonom fel bal szemöldököm.
-       És elmondtam, és juj, de cuki, és akkor elment… - bólogatok.
-       Nagyon… lovagias.  – mondok véleményt, félig röhögve. Haha… szegény csajok, de inkább szegény srác. Végül hazamegyünk, ahol Neji épp valami könyvet olvas. Remek… Én beveszem magam a szobámba, ahol találok egy olyat, hogy laptop. És azzal foglalkozom, meg néha eszek egy kicsit. Aztán elmegyek aludni. Igazából nem tudom, hogy mi is lesz… suli majd, gondolom. Aztán meg élek majd valahogy. Az eddigieknél már csak rosszabb lehet. Nem? Azért remélem, találkozunk még a lányokkal… bár erre nincs nagy sansz. Bár… minden lehetséges, nem? Azt sem gondoltam volna tegnap, hogy itt leszek ma…